|
Bern Andrea |
2013 |
|
Dátum |
Adatközlő
|
történet |
1939- 1945 |
Pavel Szudoplatov, az NKVD speciális szabotázs osztályának vezetője. Közvetlenül nem volt része Wallenberg elfogásának semelyik mozzanatában. Hallott róla kollegáitól. |
A Wallenberg család révén a háború alatt a Szovjetunió a svéd semlegesség megsértésével igen jó minőségű szovjet acélhoz jutott, amelyre a repülőgépgyártáshoz volt szüksége a Szovjetuniónak. ..Wallenberget egész budapesti tartózkodása alatt figyelték szovjet ügynökök. Talán nem is alaptanul hitték őt amerikai, brit és német ügynöknek. Csak az a furcsa, hogy mindezt egyszerre hitték róla. Kiadták adatait a harcoló egységeknek, hogy ha valahol a kezükbe kerül, azonnal fogják el és értesítsék a „zsákmányról” Moszkvát.– ezért az őt Budapesten figyelő ügynököknek nem voltak kétségeik. Az volt a terv, hogy elfogják és rákényszerítik, hogy dolgozzon ezentúl a szovjeteknek is. […] elrablására azért is került sor a fenti indokok mellet, hogy gazdag és befolyásos svéd családját rajta keresztül megzsarolják. A Szovjetunió nyilván nagy gazdasági segítséget akart kizsarolni RW életéért, szabadulásáért cserébe |
1945. január 13. |
Wilhelm György, Nemzetközi Vöröskerszt „T” osztályának vezetője |
Dimitrov Demcsinkov őrnagy és katonái a Városliget felől betörve elfoglalták a Benczúr utcát. Wallenberg velük ment. Aktatáskáját és pénzét otthagyta a Benczúr utcában. |
január 14 |
Wilhelm György, |
Wallenberg visszajött, átvette az aktatáskáját, benne 222 ezer pengőt. Viccelődött a helyzetén, azt mondta, az Erzsébet királyné úton lakott, s megy az orosz főhadiszállásra. |
január 15 |
Wilhelm György |
Demcsinkov őrnagy visszajött, s azt mondta, RW tudomása szerint elutazott a főhadiszállásra |
1945. január 17. |
Müller Rezső, Wallenberg alkalmazottja, a Svéd Követség Humatiárus Osztályának munkatársa |
Wallenberg megérkezett Pető Lászlóval, egy orosz tiszttel és Langfelderrel. Egyedül ment fel az irodába. Ezt mondta „az orosz alezredes úrral én most elmegyek Debrecenbe, hogy úgy az orosz parancsnoksággal, mint a magyar kormánnyal felvegyem az érintkezést….bizonytalan, meddig kell maradnom. Kérem vezesse tovább az ügyeket a legjobb belátása szerint. Hagyok itt magának pénzt, mennyire van szüksége?” |
1945. január 17. |
Gergely Ödön, a Svéd Követség Humatiárus Osztályának munkatársa |
Wallenberg Megjelent nála, örömét fejezte ki, hogy sokakat sikerült megmenteni, nagyobb pénzösszeget ad át, s azt mondja, nyolc napnál hamarabb biztosan nem jön vissza. Negyedórai nyugodt hangú beszélgetés után távozott. |
1945. január 17 |
özv. Milkó Elemérné és fia, Milkó Gyula a svéd követség Humanitáirus Osztályának dolgozói |
Egy kékes színű autón távozott Újpest irányába, sportöltönyt viselt. |
1945. január 17. |
Névi Pál, a svéd kórház gondoka |
Két előttem ismeretlen emberrel közeledett, beszámoltam a kórház dolgairól. Elesett a jégen. A Dunapark kávéházig kísértem, azzal búcsúzott autójába szállva, hogy haladéktalanul Debrecenbe megy, de igyekszik vissza. |
1945. január 17. |
Pető László, Wallenberg munkatársa, gyerekkori barátja egy svájci fiúintézetből |
Pető László a barátait látogatta meg a Benczúr utcán, ott találta Wallenberget, aki közölte, hogy ellátogat még védettjeihez a Tátra utcára, majd onnan egyenesen Debrecenbe megy. A Zugló városrész felett parancsoló Csernisev tábornok adta meg az engedélyt az útra. Kocsija nem a szokott Studebacker volt, mert szerinte az nem alkalmas ilyen útra. Azt monda, kitűnően bántak vele az Erszébet királyné úton. Viccelődött, hogy „nem tudja, hogy fogoly, vagy vendég” ( Egy motorkerékpáros orosz katona haladt mögöttük, oldalkocsijában pedig egy tiszt, akit a katona „kapitan”-nak hívott. A Váci úton összekoccantak egy teherautóval. Az Aréna út és a Benczúr utca sarkán Pető kiszállt az autóból és elbúcsúzott tőlük. |
1945 január 17. |
Vándor Jenő – akinek a történetet Trepper Géza egykori ellenálló mesélte (feltehetően 1956 előtt, hiszen Vándor Jenő akkor Izraelbe távozott, hacsak nem emigrációban) |
Wallenberg autóját a Kerepesi út- Asztalos Sándor út torkolatánál, a vasúti felüljárón tartóztatták fel. RW itt került szovjet fogságba. Az esetnek szemtanúja volt Trepper Géza, aki egy szovjet felderítő-kocsival járt arra. A szemtanú már nem élt, amikor Vándor Jenő előadta a történetet Gazsi József írónak. ( Talán a lágymányosi zsinagóga kántora Vándor Jenő, aki Izraelbe disszidált 1956-ban.) |
1945. január 17. |
Efim Mosinszkij, egykori KGB tiszt, szovjet emigráns, aki Izraelben telepedett le. |
Állítása szerint ő tartóztatta le Wallenberget. Megkapták Abakumovnak, a SzMERSH vezetőjének parancsát, hogy tegyék azonnal vonatra. De akkor Pestről még semmilyen vasúti közlekedés nem volt. Február 4-én indították útnak. |
1945. január 17. |
Mihail Danyilas, a 30. lövészhadtest felderítő részlegének tolmácsa |
Wallenberg egy villában volt elszállásolva Rákosszentmihály körzetében. Még szabadon mozoghatott, bár szovjet katonák vették körül. Elkobozták tőle az autóját, amit sérelmezett. Mindenáron Malinovszkij marsallal akart találkozni. |
1945. január 17. este-éjjel |
dr. Ágoston Pál Dávid, hadifogoly –
Lukács István és Dombrády Pál adatközlései |
Wallenberg a gödöllői hadifogoly tábor lakója volt a premontrei gimnázium épületében. A premontrei gimnázium épülete január 18-tól fogadta az érkezőket. Addig erre a célra egy pajta szolgált, ugyancsak Gödöllőn. Raoul Wallenberg január 17-én a szóban lévő pajtában töltötte az estét, az éjszakát, a foglyokat ugyanis ide terelték be. Persze az éj általában mindenkinek ébrenlétet jelentett. Wallenberg hallgatag volt, ő és társa „a francia” egész éjjel terveket szőttek. Franciául beszélgettek. Úgy tudták még akkor, hogy hamarosan sor kerül majd a külföldi állampolgárok összeírására és szabadonbocsátására. De Budapest és Debrecen között mozgó frontszakasz volt még akkor. A frontszakaszon csak orosz katona közlekedhetett, senki más. […] Raoul Wallenberg úr február 11-én már nem tartózkodott a gödöllői táborban. |
1945. január 18. |
Dr. Zöld Ferenc, Vágó Gyula, Rádi István, a „T” osztály munkatársai |
Demcsinkov őrnagy szerintük ekkor tért vissza, s mondta, hogy tudomása szerint Wallenberg a főhadiszállásra utazott |
1945. január |
Otto Prade a budapesti svéd követség sofőrje |
A svéd követségen tartózkodott, amikor hallotta, hogy egy szovjet tiszt azt mondja : „ennek a jómadárnak, Wallenbergnek úgy elláttuk a baját, hogy nem állít ki több útlevelet, de nem is látja többet se Magyarországot, se Svédországot.” azzal vádolták, hogy együttműködött a Gestapoval. |
1945. január 20 körül |
Szalai Pál, a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője, Wallenberg segítője az utolsó hetekben |
„Wallenberg üzent a Szent Domonkos utcai kolostorból, hogy bajban van. De hát ki tudott volna akkor segíteni rajta?” |
1945. január 20. – 1946. január |
Heinrich Grossheim-Krisko egy Szu-ban született lett, aki s a budapesti svéd követségen dolgozott Thomsen néven, orosz tolmácsként. A szovjetek amerikai kémkedéssel gyanúsították. Egy évig volt szovjet fogságban |
repülővel vitték őket a Szovjetunióba. Wallenberg is ott volt a gépen „Vidámnak tűnt, valószínűleg azt gondolta, hogy letartóztatása félreértés.” A Lubjankában az őrök nem tagadták Wallenberg ottlétét, számos esetben hivatkoztak rá kihallgatás közben, mondván: „ezt kár tagadni, Wallenberg ezt már bevallotta.” |
1945. január |
Bogdan Tarnovszkij ukrán partizán |
Megállított egy embert az úton, aki gyanúsnak tűnt, csajkával a kezében. Mondtam neki, dobja el a csajkát és tegye fel a kezét. Megtette. A csajka üres volt. De én láttam, hogy a zubbonya válla púpos. Felvágtam a késemmel - jó kés volt- és iratok estek ki belőle. Egy svéd és egy belga útlevél. De mindkettő ugyanarra a névre szólt. Aztán visszatértünk az alakulatomhoz. Wallenbergre ráparancsoltam, hogy az egyik csizmáját a foga között hozza - nehogy megszökjön” Ezután mindketten visszatértek az alakulatukhoz, - Wallenbergnek a foga között kellett cipelni a csizmáját, hogy meg ne szökjön - Másnap repülővel vitték Lvovba és onnan Moszkvába. |
1945.február |
Hertelendy László |
Véleménye szerint, mikor utoljára találkozott Wallenberggel, az a krisztinavárosi templomban bujkált, mert rettenetesen félt az oroszoktól, ”olyan feltűnően, hogy magától adódott a kérdés, hogy mi ennek az oka. Amikor 1945. február 12-én reggel 9 órakor utoljára találkoztam vele, Wallenberg egy teljesen összeomlott ember benyomását keltette. Az arcán csalódottság és becsapottság tükröződött. Olyasmit lehetett leolvasni róla, hogy én szerencsétlen, mire vállalkoztam?! És ha elölről kezdhetném, mindent csinálnék, csak azt nem, amit csináltam. Bennünk is volt feszültség, hogy milyen lesz az ellenséggel való találkozás. De megnyugvást adott, hogy végre vége van a háborúnak; ezzel szemben állandóan azt hajtogatta, hogy nem tudjuk, hogy mi fog ezután következni, nem tudjuk kellőképpen felmérni a dolgokat, mert csak nüanszbeli különbségek vannak a legyőzöttek és a győztesek között.” |
1945 |
Joszif Terelja |
Wallenberget először egy 30. hadtesthez tartozó , svéd származású SMERSH tiszt hallgatta ki, akit Ottenbergnek hívtak. Majd 1945 és 1954 között egy hadnagy vezette a kihallgatásait. Illetőleg egy ukrán, akinek T. nem adta ki a nevét. |
1945. január 21- 1945. március 1. (Gustav Richtert vitték el másik cellába) |
Gustav Richter, korábbi deportálásokért Felelős RSHA attasé Romániában |
Wallenberg cellatársa volt., RW-t legalább egyszer kihallgatták február elején, nagyjából másfél órán keresztül. Azt mesélte, vonattal érkeztek, az út három napig tartott. Útközben „kémregényt” írt, amit elvettek tőle és ellene akarták fordítani. |
1945. március eleje-április 26 |
Újváry Sándor |
Állítása szerint együtt raboskodott Wallenberggel. RW-t a szovjetek ki akarták végezni, megásatták vele a saját sírját, de aztán megkegyelmeztek neki. Mikor Újváry szabadult, Wallenbergnek lőtt seb volt a lábán. Újváry publikált naplójából kimaradt szovjet fogságának időszaka. Az önéletrajzából is kihagyta az 1944 december és 1947 közötti éveket.
|
1945. február 15. |
Egy rendőrtiszt |
Közös cellába zártak egy emberrel, aki ismeretlen északi nyelven beszélt. Lehetett dán, norvég, vagy svéd. Németül nem jól tudott, valahogy plattdeutsch tájszólással tudott csak. Olyan magas volt, mint én, hatalmas, kövér ember volt, nekem azt mondta rossz németséggel, hogy ő Wallenberg. Lévai 304.o. ( Butaság, de tény és való, hogy volt egy svéd fogoly Bánhidán : Engeström….) |
1945 |
Feltehetően ugyanez a rendőrtiszt |
Együtt volt fogoly Wallenberggel 1945 tavaszán Magyarországon. |
1945 tavasza |
egy bizonyos Marzburg báró |
Wallenberggel Cseklészen volt együtt fogoly, az ottani hadifogoly-gyűjtőtáborban. Egy 1945 tavaszán szintén Cseklészen raboskodó hadifogoly: Szentléleky László cáfolta, hogy Wallenberg ott lett volna. |
1945 koratavasza |
Reszmija Kosszé, egykori szovjet politikai fogoly, aki jelenleg Szamarkandban él. |
Néhány hónapig Bukarestben volt fogoly. Találkozott Wallenberggel, akit tévesen budapesti svéd nagykövetnek tituláltak. Bukarestből Odesszába vitték, majd ott elválasztották őket. Később Resznija Kosszé találkozott egy kémkedésért letartóztatott angollal, aki szerint Wallenberg a negyvenes évek végén meghalt a moszkvai Lubjanka börtönben, éhségsztrájkban. |
1945 |
Joszip Terelija, aki 1962 és 1976 között volt a Gulagon, majd 1977-ben újra letartóztatták, ekkor elmegyógyintézetbe került 1981-ig |
Hallott a börtönben Wallenberg letartóztatásáról egy Bogdanas nevű litvántól, aki együtt raboskodott vele. Elvették a kocsiját, amit visszakövetelt, de Brezsnyev ezt megtagadta, hiszen akkor személyesen tudott volna Malinovszkijhoz menni. Brezsnyev személyes parancsával tartóztatták le és Norilszk-ba küldték, ahol be akarták szervezni. |
1945. július, vagy augusztus |
Valentyina Gabova |
Az adatközlő édesapja az adatközlő állítása szerint NKVD tiszt volt. Prágából érkezett Moszkvába, kinevezését átvenni. Lányával, fiával, tisztekkel kártyáztak a Lubjanka börtön tiszti társalgójában. Bejött egy Jevdokimenkó nevű tiszt, és azt mondta: Meghalt Wallenberg. Kár. Megállt a kártyajáték. |
1945 után valamikor? |
Joszip Terelija |
Wallenberg az adatközlő informátorával, Bogdanassal Kazanba került egy elmegyógyintézetbe, ahol megalomániával kezelték, mert svéd diplomatának tartotta magát |
1946 tavasza-1947 január/február |
Bernard Rensinghoff |
Wallenberg az adatközlő szerint cellaszomszédja volt a moszkvai Lefortovo börtönben. A vízvezetéken át elkopogta bp-i misszióját, fogságba esését. megadta stockholmi címét együtt írtak franciául Sztálinnak. Egy kihallgatásán ezt mondták neki: „Sem a svéd kormány, sem a svéd követség a legcsekélyebb mértékben sem törődik magával.” Erre Wallenberg beszélni akart a Svéd Követséggel, vagy a Vörös Kereszttel. Vagy legalább levelet írni nekik. Nem engedték meg. Utolsó elkopogott üzenete ez volt „elvisznek minket innen.” |
1947. július 22-23 |
Gustav Richter, korábbi deportálásokért Felelős RSHA Attassé Romániában |
Wallenberg korábbi cellatársait egyenként kihallgatásra vitték. Arról kérdezték őket, hogy kinek beszéltek Wallenbergről. Rájuk parancsoltak, hogy ne beszéljenek róla többet senkinek, s hosszú időre magánzárkába tették őket. |
1947. július |
Pavel Sudoplatov tábornok, az MGB nyugati országok elleni szabotázsakcióiért felelős osztályának vezetője |
Wallenberg sorozatosan ellenállt a beszervezési kísérleteknek. 1947 júliusában Molotov parancsából Grigorij Marjanovszkij által kifejlesztet méreginjekcióval megölték. |
1947. július – 1947 október |
Irjecsenko – egy ukrán származású férfi, aki azt állítja, hogy a neve Szmichisztov Sztahovjak, lengyel, egy anti-szovjet partizáncsoport tagja |
Wallenberg egy vonatkarambol során orosz-Ukrajnában, 1947 júliusában megszökött Csatlakozott egy lengyel ellenálló fegyveres csoporthoz Dél-Lengyelországban, egy tűzharcban két súlyos sebet szerzett, lázasan fekszik, talán haldoklik. Ha meg akarják menteni az életét, vigyék haza. |
1947 augusztus – 1947 október között valamikor |
egy Rómában élő magyar asszony mesélte az ismerősének, hogy a nővére mesélte, aki a Gulagon volt – |
a hölgy látta Wallenberget egy fogoly- transzportban Kijevben. |
1947. december |
Andrej Shimkevics, kémkedésért elítélt francia állampolgár |
Két estét töltöttek egy cellában. RW odaadta neki a kenyéradagja felét, és megadta neki szülei lakásának címét, hogy ha szabadul, menjen el, és mondja el, hogy a fiuk él. |
1947. |
Oleg Gorgyijevszkij „A KGB külföldi akcióinak hiteles története.” – KGB ügynökként 11 évig dolgozott a brit titkosszolgálatnak. 1985-ben a KGB főnöke. 1990-ben felesége és kislánya még SZU-ban élt, s nem kaptak kiutazási vízumot. |
állítása szerint látta Wallenberg aktáit. Az NKVD azzal az ürüggyel vette őrizetbe Wallenberget, hogy a náci Németország javára kémkedett. Valójában ügynöknek akarták beszervezni. Mivel nem állt kötélnek, Moszkvába vitték. Ott újra megkörnyékezték, de Wallenberg az ajánlatot visszautasította. agyonlőtték. „Nem később, mint 1947-ben”
|
1945 április-1948 január |
Claudio de Mohr , olasz sajtóattasé Bukarestben 1944-ben. |
Egy svéd lakott a szomszéd cellában a Lefortovoban, akivel kopogással kommunikáltak |
1948 április |
Irjecsenko |
NKVD ügynökként mutatkozott be. RW szerinte egy csehszlovák partizáncsoport tagja volt, elfogta a cseh titkosszolgálat. Irjecsenko alkut ajánlott. |
1948. augusztus - december |
Emil Brugger, svájci üzletember beszélt Wallenberggel kopogtatva. |
A svéd a szomszéd cellában Wallenbergként mutatkozott be. „Első titkár, svéd követség, Budapest, 1945’ arra kérte, hogy vegye fel a kapcsolatot bármelyik svéd követséggel, vagy konzulátussal, ha szabadul. Wallenberg eddigre már híres volt. Brugger büszke volt, hogy beszélt vele. Sokaknak elmondta. Ezután négy hónapon át beszélgettek. Wallenberg elmondta, hogy nem volt ítélete, nem állt soha bíróság előtt. |
1948 |
Menachem Meltzer, egy osztrák zsidó |
Orvos volt egy szibériai munkatáborban, állítása szerint kezelte Wallenberget. Megvizsgálta és kérdezte tőle, „Paul, igaz?” „Nem.”- felelte.”Raoul. Svéd vagyok.” |
1940’es évek vége. |
Helmut Schneider, Aurel von Juchen, Dr Hugo Bischoff, Kurt Steinke német hadifoglyok |
Látták RW-t Vorkutában |
? |
? |
látták |
1949 |
Theodor von Dufving német hadifogoly |
Látott egy foglyot, akinek saját őrsége volt, civil ruhákban volt. Újságot olvasott. Azt mondta, svéd diplomata, és „hiba folytán” van ott. |
1949 május előtt – nincs időmeghatározás |
Stefan Carl német hadifogoly |
találkozott Wallenberggel egy munkatáborban |
1950 előtt |
Boguslaw Baj – lengyel fogoly |
Egy táborban dolgozott Wallenberggel. Át akarta őt kérni a lengyelekhez, mert az oroszok nevettek rajta, mert nem beszélt oroszul. Ő jóban volt, sokat beszéltek. |
1950 előtt |
Jozef Kowalski – lengyel fogoly |
Találkozott vele a karácsonyi ünnepségen, ahol zsoltárokat énekeltek, s feltűnt neki, mert jó hangja volt. |
1950 |
Jozef Kowalski- lengyel fogoly |
Wallenberg mellette ült egyszer egy rabszállító vonaton |
1951 |
Abraham Kalinski lengyel tiszt ( Izraelbe emigrált) |
David Vendrovsky, a zsidó regényíró mesélt neki arról, hogy Wallenberggel volt egy cellában, s hogy RW. érdekes és szimpatikus volt. |
1951 |
Abraham Kalinski – egy rabtársától szerzett információ |
Megtudta, hogy a híres svéd ott raboskodik. Úgy írták le neki, mint „egy nemes és naív svéd, aki nem érti, miért vádolják kémkedéssel.”.
|
1952.december 12. |
Rudolf-Hendrich-Winter von Schwab, német hadifogoly. |
Azt mondja, ő egy svéd. És hogy 1945-ben, a háború végén ítélték el titkos, Moszkvából érkező ítélettel, fellebbezés lehetősége nélkül ( Saotschno.) |
1953 |
Gulag szigetcsoport című regényében ír az esetről |
Volt egy svéd fogolytársa. Fiatal volt, szőke, fehérbőrű. Évekig egy Moszkva melletti kastélyban volt fogságban, Abakumov maga olvasta fel neki az ítéletet: 25 év kémkedésért az 58. cikkely alapján. Az apja milliárdos, s mindneki ismeri őket Svédországban. Eric Andersennek hívták. |
1953. szeptember közepe |
Rudolf-Hendrich-Winter von Schwab |
Találkozott Wallenberggel, aki azt mesélte neki, hogy megműtötték, (Magnitka?) – és jó jel, hogy nem halt meg a műtét közben. Dél-Urál, acélgyártó körzet. |
1953 |
Gennagyij Kuprianov tábornok |
Három hetet töltöttek együtt a vagonban. Mindketten elmesélték a másiknak történetüket. |
1953 tele |
Abraham Kalinski |
Látta a börtönudvaron, tornagyakorlatokat végezni, egyedül. többször |
1955.január |
Abraham Kalinski |
Látta.Ugyanazon a vonaton voltak. |
1955 |
Kuprianov |
Látta.Vladimirba mentek |
1955 |
Kuprianov |
Találkozott vele |
1955 január /február |
Otto Schoggl, osztrák hadifogoly |
A Vladimir II-es korpuszában egy éjszakára egy cellában volt Wallenberggel, aki azt mondta, éveket töltött magánzárkában. S ha szabadul, keressen valami svéd diplomáciai missziót, s mondja el, hogy találkoztak. Vagy ha nem emlékszik a nevére, mondja azt, hogy „egy svéd Budapestről. Tudni fogják, kire gondol.” |
1955 |
|
Adatközlő mutatott egy fotót, egy kórusról. Az egyik kórustagról egy pap, akitől adatközlő a fotót kapta, azt mondta, hogy Wallenbergis – Balti népdalokat énekeltek. |
1956 |
Kuprianov |
Találkozott vele a börtön fogorvosánál, de nem tudtak beszélni – az orvosok kihajtották őt a váróból, amikor meglátták, hogy Wallenberg is ott van. |
1956 |
Kalinski |
Cellatársa lett egy grúz szociáldemokratának, Simon Gogoberidze-nek, aki azt mondta, cellatársa volt Wallenbergnek. |
1950-es évek |
Kalinski |
Kalinski megtudta, hogy Wallenberget a 23-as cellában tartják fogva. Egy ízben a folyosón fürdőbe menet találkozott vele, de nem szólhattak egymáshoz. |
1956 |
Egy német. Müller ? |
Gogoberidze cellatársa. Ő mondja neki, hogy Wallenberg évekig magánzárkában volt 1956 előtt. És hogy Erlander látogatásakor egy börtönhivatalnok azt mondta „ sokat kell keresniük, hogy megtalálják.” |
1956 |
Rehemkampf – egy német hadifogoly |
Ugyanezt mondja el |
1959. március |
Kalinski |
Levelet írt jiddisül a nővérének Haifába. Említett egy svédet. |
1959 október |
Kalinski |
újabb levele nővéréhez, ezúttal lengyelül. „Rajtam kívül nem maradt más külföldi a börtönben, csak egy olasz és egy svéd, aki sok zsidót megmentett a háború alatt Romániában.” |
1961 |
Egy szovjet disszidens, Uri Belov |
1961-ben Wallenberg éhségsztrájkba fogott a Butyrkában, ezért átvitték egy pszichiátriára. |
1961. január 27 |
Aleksander Miashnikov Nanna Schwartz svéd orvosnőnek egy Moszkvai konferencián. |
„az ember, akiről érdeklődik, elmegyógyintézetben van.” Ő maga is vizsgálta már. – ezt a kijelentést aztán később folyamatosan tagadta. 1965-ben váratlanul halt meg – szívrohamban. |
1962 |
Efim Moshinsky, Izraelben élő szovjet emigráns, korábbi KGB tiszt |
Wrangel szigetén látta Wallenberget, több más titkosan kezelt foglyok között |
1963 eleje |
Greville Wynne egy leleplezett angol kém |
Egy napon, amikor a szűk, kalitka szerű liftben a tetőre vittek magán sétára, hallott egy másik kalitkát jönni az ellenkező irányból. Amint nyílt az ajtó, hallott egy hangot, „Taxi!”. Az adott körülmények között ez a humor eléggé meglepte. Öt nappal később, amikor ez megint megtörtént, átkiabált.”Amerikai vagy?” És a hang válaszolt: „Nem, svéd.” |
1975 |
Jan Kaplan egy moszkvai stúdió igazgatója, aki 18 hónapot töltött börtönben (nyugati valutával seftelt.) 4 évre ítélték,18 hónapot töltött le |
„nem voltak olyan rosszak a börtönviszonyok, találkoztam egy svéddel a börtönkórházban, aki harminc éve itt van, és jól nézett ki.” |
1978 |
Conid Lubarsky – egy fiatal, Münchenben élő szovjet disszidens |
Egy öreg svédet tartottak ott, aki régen, talán a világháború óta fogságban volt, nagyon rossz fizikai állapotban. Nem tudják a nevét. |
1978 május 1. |
Anonimitást kérő fiatal szovjet zsidó emigráns, aki Izraelben él |
Összejövetel egy öreg KGB ügynöknél Moszkvában. Az öreg jó sok vodka után ezt mondta: „. Van egy svédem, aki harminc éve van a Lubjankában.” |
1986 |
Mosinszkij |
Volt KGB-s barátai segítségével leveleket kapott Wallenbergtől, akit egy ideig elmegyógyintézetben tartottak, majd munkatáborba küldték Krasznojarszkba |
1987 |
Irvin Cotler, jogi professzor, McGill Egyetem |
Wallenberg még életben volt Moszkvától nem messze, álnéven, börtönben, ezt adatközlő a Helsinki Bizottság tagjaként hallotta Moszkvában. |
Utolsó kommentek / last comments