Raoul Wallenberg - Legenda és történelem

Dátum

Adatközlő

történet

1939- 1945

Pavel Szudoplatov, az NKVD speciális szabotázs osztályának vezetője.  Közvetlenül nem volt része Wallenberg elfogásának semelyik mozzanatában. Hallott róla kollegáitól.

A Wallenberg család révén a háború alatt a Szovjetunió a svéd semlegesség megsértésével igen jó minőségű szovjet acélhoz jutott, amelyre a  repülőgépgyártáshoz volt szüksége  a Szovjetuniónak. ..Wallenberget egész budapesti tartózkodása alatt figyelték szovjet ügynökök. Talán nem is alaptanul hitték őt amerikai, brit és német ügynöknek. Csak az a furcsa, hogy mindezt egyszerre hitték róla. Kiadták adatait a  harcoló egységeknek,  hogy ha valahol a kezükbe kerül, azonnal fogják el és értesítsék a „zsákmányról” Moszkvát.– ezért az őt Budapesten figyelő ügynököknek nem voltak kétségeik. Az volt a terv, hogy elfogják és rákényszerítik, hogy dolgozzon ezentúl a szovjeteknek is.  […] elrablására azért is került sor a fenti indokok mellet, hogy gazdag és befolyásos svéd családját rajta keresztül megzsarolják. A Szovjetunió nyilván nagy gazdasági segítséget akart kizsarolni RW életéért, szabadulásáért cserébe

1945. január 13.

Wilhelm György, Nemzetközi Vöröskerszt „T” osztályának vezetője

Dimitrov Demcsinkov őrnagy és katonái a Városliget felől betörve elfoglalták a Benczúr utcát. Wallenberg velük ment.  Aktatáskáját és pénzét otthagyta a Benczúr utcában.

január 14

Wilhelm György,

Wallenberg visszajött, átvette az aktatáskáját, benne 222 ezer pengőt. Viccelődött a helyzetén, azt mondta, az Erzsébet királyné úton lakott, s megy az orosz főhadiszállásra.

január 15

Wilhelm György

Demcsinkov őrnagy visszajött, s azt mondta, RW tudomása szerint elutazott a főhadiszállásra

1945. január 17.

Müller Rezső, Wallenberg alkalmazottja, a Svéd Követség Humatiárus Osztályának munkatársa

Wallenberg megérkezett Pető Lászlóval, egy orosz tiszttel és Langfelderrel. Egyedül ment fel az irodába. Ezt mondta „az orosz alezredes úrral én most elmegyek Debrecenbe, hogy úgy az orosz parancsnoksággal, mint a magyar kormánnyal felvegyem az érintkezést….bizonytalan, meddig kell maradnom. Kérem vezesse tovább az ügyeket a legjobb belátása szerint. Hagyok itt magának pénzt, mennyire van szüksége?”

1945. január 17.

Gergely Ödön, a Svéd Követség Humatiárus Osztályának munkatársa

Wallenberg Megjelent nála, örömét fejezte ki, hogy sokakat sikerült megmenteni, nagyobb pénzösszeget ad át, s azt mondja, nyolc napnál hamarabb biztosan nem jön vissza. Negyedórai nyugodt hangú beszélgetés után távozott.

1945. január 17

özv. Milkó Elemérné és fia, Milkó Gyula a svéd követség Humanitáirus Osztályának dolgozói

Egy kékes színű autón távozott Újpest irányába, sportöltönyt viselt.

1945. január 17.

Névi Pál, a svéd kórház gondoka

Két előttem ismeretlen emberrel közeledett, beszámoltam a kórház dolgairól. Elesett a jégen. A Dunapark kávéházig kísértem, azzal búcsúzott autójába szállva, hogy haladéktalanul Debrecenbe megy, de igyekszik vissza.

1945. január 17.

Pető László, Wallenberg munkatársa, gyerekkori barátja egy svájci fiúintézetből

Pető László a barátait látogatta meg a Benczúr utcán, ott találta Wallenberget, aki közölte, hogy ellátogat még védettjeihez a Tátra utcára, majd onnan egyenesen Debrecenbe megy. A Zugló városrész felett parancsoló Csernisev tábornok adta meg az engedélyt az útra. Kocsija nem a szokott Studebacker volt, mert szerinte az nem alkalmas ilyen útra. Azt monda, kitűnően bántak vele az Erszébet királyné úton.  Viccelődött, hogy „nem tudja, hogy fogoly, vagy vendég” ( Egy motorkerékpáros orosz katona haladt mögöttük, oldalkocsijában pedig egy tiszt, akit a katona „kapitan”-nak hívott. A Váci úton összekoccantak egy teherautóval. Az Aréna út és a Benczúr utca sarkán Pető kiszállt az autóból és elbúcsúzott tőlük.

1945 január 17.

Vándor Jenő –  akinek a történetet Trepper Géza egykori

ellenálló mesélte (feltehetően 1956 előtt, hiszen Vándor Jenő akkor Izraelbe távozott, hacsak nem emigrációban)

Wallenberg autóját a Kerepesi út- Asztalos Sándor út torkolatánál, a vasúti felüljárón tartóztatták fel. RW itt került szovjet fogságba. Az esetnek szemtanúja volt Trepper Géza, aki egy szovjet felderítő-kocsival járt arra. A szemtanú már nem élt, amikor Vándor Jenő előadta a történetet Gazsi József írónak. ( Talán a lágymányosi zsinagóga kántora Vándor Jenő, aki Izraelbe disszidált 1956-ban.)

1945. január 17.

Efim Mosinszkij, egykori KGB tiszt, szovjet emigráns, aki Izraelben telepedett le.

Állítása szerint ő tartóztatta le Wallenberget. Megkapták Abakumovnak, a SzMERSH vezetőjének parancsát, hogy tegyék azonnal vonatra. De akkor Pestről még semmilyen vasúti közlekedés nem volt. Február 4-én indították útnak.

1945. január 17.

Mihail Danyilas, a 30. lövészhadtest felderítő részlegének tolmácsa

Wallenberg egy villában volt elszállásolva Rákosszentmihály körzetében. Még szabadon mozoghatott, bár szovjet katonák vették körül. Elkobozták  tőle az autóját, amit sérelmezett. Mindenáron Malinovszkij marsallal akart találkozni.

1945. január 17. este-éjjel

dr. Ágoston Pál Dávid,

 hadifogoly –

Lukács István és Dombrády Pál adatközlései

Wallenberg a gödöllői hadifogoly tábor lakója volt a premontrei gimnázium épületében. A premontrei gimnázium épülete január 18-tól fogadta az érkezőket. Addig erre a célra egy pajta szolgált, ugyancsak Gödöllőn. Raoul Wallenberg január 17-én a szóban lévő pajtában töltötte az estét, az éjszakát, a foglyokat ugyanis ide terelték be. Persze az éj általában mindenkinek ébrenlétet jelentett. Wallenberg hallgatag volt, ő és társa „a francia” egész éjjel terveket szőttek. Franciául beszélgettek. Úgy tudták még akkor, hogy hamarosan sor kerül majd a külföldi állampolgárok összeírására és szabadonbocsátására. De Budapest és Debrecen között mozgó frontszakasz volt még akkor. A frontszakaszon csak orosz katona közlekedhetett, senki más. […] Raoul Wallenberg úr február 11-én már nem tartózkodott a gödöllői táborban.

1945. január 18.

Dr. Zöld Ferenc, Vágó Gyula, Rádi István, a „T” osztály munkatársai

Demcsinkov őrnagy szerintük ekkor tért vissza, s mondta, hogy tudomása szerint Wallenberg a főhadiszállásra utazott

1945. január

Otto Prade  a budapesti svéd követség sofőrje

A svéd követségen tartózkodott, amikor hallotta, hogy egy szovjet tiszt azt mondja : „ennek a jómadárnak, Wallenbergnek úgy elláttuk a baját, hogy nem állít ki több útlevelet, de nem is látja többet se Magyarországot, se Svédországot.” azzal vádolták, hogy együttműködött a Gestapoval.

1945. január 20 körül

Szalai Pál, a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője, Wallenberg segítője az utolsó hetekben

„Wallenberg üzent a Szent Domonkos utcai kolostorból, hogy bajban van. De hát ki tudott volna akkor segíteni rajta?”

1945. január 20. – 1946. január

Heinrich

Grossheim-Krisko egy Szu-ban született lett, aki s a budapesti svéd követségen dolgozott Thomsen néven, orosz tolmácsként. A szovjetek amerikai kémkedéssel gyanúsították. Egy évig volt szovjet fogságban

repülővel vitték őket a Szovjetunióba. Wallenberg is ott volt a gépen „Vidámnak tűnt, valószínűleg azt gondolta, hogy letartóztatása félreértés.” A Lubjankában az őrök nem tagadták Wallenberg ottlétét, számos esetben hivatkoztak rá kihallgatás közben, mondván: „ezt kár tagadni, Wallenberg ezt már bevallotta.”

1945. január

Bogdan Tarnovszkij ukrán partizán

Megállított egy embert az úton, aki gyanúsnak tűnt, csajkával a kezében. Mondtam neki, dobja el a csajkát és tegye fel a kezét. Megtette. A csajka üres volt. De én láttam, hogy a zubbonya válla púpos. Felvágtam a késemmel - jó kés volt- és iratok estek ki belőle. Egy svéd és egy belga útlevél. De mindkettő ugyanarra a névre szólt. Aztán visszatértünk az alakulatomhoz. Wallenbergre ráparancsoltam, hogy az egyik csizmáját a foga között hozza - nehogy megszökjön” Ezután mindketten visszatértek az alakulatukhoz, - Wallenbergnek a foga között kellett cipelni a csizmáját, hogy meg ne szökjön  - Másnap repülővel vitték Lvovba és onnan Moszkvába.

1945.február

Hertelendy László

Véleménye szerint, mikor utoljára találkozott Wallenberggel, az a krisztinavárosi templomban bujkált, mert rettenetesen félt az oroszoktól, ”olyan feltűnően, hogy magától adódott a kérdés, hogy mi ennek az oka. Amikor 1945. február 12-én reggel 9 órakor utoljára találkoztam vele, Wallenberg egy teljesen összeomlott ember benyomását keltette. Az arcán csalódottság és becsapottság tükröződött. Olyasmit lehetett leolvasni róla, hogy én szerencsétlen, mire vállalkoztam?! És ha elölről kezdhetném, mindent csinálnék, csak azt nem, amit csináltam. Bennünk is volt feszültség, hogy milyen lesz az ellenséggel való találkozás. De megnyugvást adott, hogy végre vége van a háborúnak; ezzel szemben állandóan azt hajtogatta, hogy nem tudjuk, hogy mi fog ezután következni, nem tudjuk kellőképpen felmérni a dolgokat, mert csak nüanszbeli különbségek vannak a legyőzöttek és a győztesek között.”

1945

Joszif Terelja

Wallenberget először egy 30. hadtesthez tartozó , svéd származású SMERSH tiszt hallgatta ki, akit Ottenbergnek hívtak. Majd 1945 és 1954 között egy hadnagy vezette a kihallgatásait. Illetőleg egy ukrán, akinek T. nem adta ki a nevét.

1945. január 21-

1945. március 1.

(Gustav Richtert vitték el másik cellába)

Gustav Richter, korábbi deportálásokért

Felelős RSHA

attasé Romániában

Wallenberg cellatársa volt., RW-t legalább egyszer kihallgatták február elején, nagyjából másfél órán keresztül. Azt mesélte, vonattal érkeztek, az út három napig tartott. Útközben „kémregényt” írt, amit elvettek tőle és ellene akarták fordítani.

1945. március eleje-április 26

Újváry Sándor

Állítása szerint együtt raboskodott Wallenberggel. RW-t a szovjetek ki akarták végezni, megásatták vele a saját sírját, de aztán megkegyelmeztek neki. Mikor Újváry szabadult, Wallenbergnek lőtt seb volt a lábán. Újváry publikált naplójából kimaradt szovjet fogságának időszaka. Az önéletrajzából is kihagyta az 1944 december és 1947 közötti éveket.

1945. február 15.

Egy rendőrtiszt

Közös cellába zártak egy emberrel, aki ismeretlen északi nyelven beszélt. Lehetett dán, norvég, vagy svéd. Németül nem jól tudott,  valahogy plattdeutsch tájszólással tudott csak. Olyan magas volt, mint én, hatalmas, kövér ember volt, nekem azt mondta rossz németséggel, hogy ő Wallenberg.

Lévai 304.o.

( Butaság, de tény és való, hogy volt egy svéd fogoly Bánhidán :  Engeström….)

1945

Feltehetően ugyanez a rendőrtiszt

Együtt volt fogoly Wallenberggel 1945 tavaszán Magyarországon.

1945 tavasza

egy bizonyos Marzburg báró

Wallenberggel Cseklészen volt együtt fogoly, az ottani hadifogoly-gyűjtőtáborban.

Egy 1945 tavaszán szintén Cseklészen raboskodó hadifogoly: Szentléleky László cáfolta, hogy Wallenberg ott lett volna.

1945 koratavasza

Reszmija Kosszé, egykori szovjet politikai fogoly, aki jelenleg Szamarkandban él.

Néhány hónapig Bukarestben volt fogoly. Találkozott Wallenberggel, akit tévesen budapesti svéd nagykövetnek tituláltak. Bukarestből Odesszába vitték, majd ott elválasztották őket.  Később Resznija Kosszé találkozott egy kémkedésért letartóztatott angollal, aki szerint Wallenberg a negyvenes évek végén meghalt a moszkvai Lubjanka börtönben, éhségsztrájkban.

1945

Joszip Terelija, aki 1962 és 1976 között volt a Gulagon, majd 1977-ben újra letartóztatták, ekkor elmegyógyintézetbe került 1981-ig

Hallott a börtönben Wallenberg letartóztatásáról egy Bogdanas nevű litvántól, aki együtt raboskodott vele. Elvették a kocsiját, amit visszakövetelt, de Brezsnyev ezt megtagadta, hiszen akkor személyesen tudott volna Malinovszkijhoz menni. Brezsnyev személyes parancsával tartóztatták le és Norilszk-ba küldték, ahol be akarták szervezni.

1945. július, vagy augusztus

Valentyina Gabova

Az adatközlő édesapja az adatközlő állítása szerint NKVD tiszt volt. Prágából érkezett Moszkvába, kinevezését átvenni. Lányával, fiával, tisztekkel kártyáztak a Lubjanka börtön tiszti társalgójában. Bejött egy Jevdokimenkó nevű tiszt, és azt mondta: Meghalt Wallenberg. Kár. Megállt a kártyajáték.

1945 után valamikor?

Joszip Terelija

Wallenberg az adatközlő informátorával, Bogdanassal  Kazanba került egy elmegyógyintézetbe, ahol megalomániával kezelték, mert svéd diplomatának tartotta magát

1946 tavasza-1947 január/február

Bernard Rensinghoff

Wallenberg az adatközlő szerint cellaszomszédja volt a moszkvai Lefortovo börtönben. A vízvezetéken át  elkopogta bp-i misszióját, fogságba esését.

megadta stockholmi címét

együtt írtak franciául Sztálinnak.

Egy kihallgatásán ezt mondták neki:  „Sem a svéd kormány, sem a svéd követség a legcsekélyebb mértékben sem törődik magával.” Erre Wallenberg beszélni akart a Svéd Követséggel, vagy a Vörös Kereszttel. Vagy legalább levelet írni nekik. Nem engedték meg. Utolsó elkopogott üzenete ez volt „elvisznek minket innen.”

1947. július 22-23

Gustav Richter, korábbi deportálásokért

Felelős RSHA

Attassé Romániában

Wallenberg korábbi cellatársait egyenként kihallgatásra vitték. Arról kérdezték őket, hogy kinek beszéltek Wallenbergről. Rájuk parancsoltak, hogy ne beszéljenek róla többet senkinek, s hosszú időre magánzárkába tették őket.

1947. július

Pavel Sudoplatov tábornok, az MGB nyugati országok elleni szabotázsakcióiért felelős osztályának vezetője

Wallenberg sorozatosan ellenállt a beszervezési kísérleteknek. 1947 júliusában Molotov parancsából Grigorij Marjanovszkij által kifejlesztet méreginjekcióval megölték.

1947. július – 1947 október

Irjecsenko – egy ukrán származású férfi, aki azt állítja, hogy a neve Szmichisztov Sztahovjak, lengyel, egy anti-szovjet partizáncsoport tagja

Wallenberg egy vonatkarambol során orosz-Ukrajnában, 1947 júliusában megszökött Csatlakozott egy lengyel ellenálló fegyveres csoporthoz Dél-Lengyelországban, egy tűzharcban két súlyos sebet szerzett, lázasan fekszik, talán haldoklik. Ha meg akarják menteni az életét, vigyék haza.

1947 augusztus – 1947 október között valamikor

egy Rómában élő magyar asszony mesélte az ismerősének, hogy a nővére mesélte, aki a Gulagon volt –

a hölgy látta Wallenberget egy fogoly- transzportban Kijevben.

1947. december

Andrej Shimkevics, kémkedésért elítélt francia állampolgár

Két estét töltöttek egy cellában. RW odaadta neki a kenyéradagja felét, és megadta neki szülei lakásának címét, hogy ha szabadul, menjen el, és mondja el, hogy a fiuk él.

1947.

Oleg Gorgyijevszkij „A KGB külföldi akcióinak hiteles története.” – KGB ügynökként 11 évig dolgozott a brit titkosszolgálatnak. 1985-ben a KGB főnöke. 1990-ben felesége és kislánya még SZU-ban élt, s nem kaptak kiutazási vízumot.

állítása szerint látta Wallenberg aktáit. Az NKVD azzal az ürüggyel vette őrizetbe Wallenberget, hogy a náci Németország javára kémkedett. Valójában ügynöknek akarták beszervezni. Mivel nem állt kötélnek, Moszkvába vitték. Ott újra megkörnyékezték, de Wallenberg az ajánlatot visszautasította. agyonlőtték. „Nem később, mint 1947-ben”

1945 április-1948 január

Claudio de Mohr , olasz sajtóattasé Bukarestben 1944-ben.

Egy svéd lakott a szomszéd cellában a Lefortovoban, akivel kopogással kommunikáltak

1948 április

Irjecsenko

NKVD ügynökként mutatkozott be. RW szerinte egy csehszlovák partizáncsoport tagja volt, elfogta a cseh titkosszolgálat. Irjecsenko alkut ajánlott.

1948. augusztus - december

Emil Brugger, svájci üzletember beszélt Wallenberggel kopogtatva.

A svéd a szomszéd cellában Wallenbergként mutatkozott be. „Első titkár, svéd követség, Budapest, 1945’ arra kérte, hogy vegye fel a kapcsolatot bármelyik svéd követséggel, vagy konzulátussal, ha szabadul. Wallenberg eddigre már híres volt. Brugger büszke volt, hogy beszélt vele. Sokaknak elmondta. Ezután négy hónapon át beszélgettek. Wallenberg elmondta, hogy nem volt ítélete, nem állt soha bíróság előtt.

1948

Menachem Meltzer, egy osztrák zsidó

Orvos volt egy szibériai munkatáborban, állítása szerint kezelte Wallenberget. Megvizsgálta és kérdezte tőle, „Paul, igaz?” „Nem.”- felelte.”Raoul. Svéd vagyok.”

1940’es évek vége.

Helmut Schneider, Aurel von Juchen, Dr Hugo Bischoff, Kurt Steinke német hadifoglyok

Látták RW-t Vorkutában

?

?

látták

1949

Theodor von Dufving német hadifogoly

Látott egy foglyot, akinek saját őrsége volt, civil ruhákban volt. Újságot olvasott. Azt mondta, svéd diplomata, és „hiba folytán” van ott.

1949 május előtt – nincs időmeghatározás

Stefan Carl német hadifogoly

találkozott Wallenberggel egy munkatáborban

1950 előtt

Boguslaw Baj – lengyel fogoly

Egy táborban dolgozott Wallenberggel. Át akarta őt kérni a lengyelekhez, mert az oroszok nevettek rajta, mert nem beszélt oroszul. Ő jóban volt, sokat beszéltek.

1950 előtt

Jozef Kowalski – lengyel fogoly

Találkozott vele a karácsonyi ünnepségen, ahol zsoltárokat énekeltek, s feltűnt neki, mert jó hangja volt.

1950

Jozef Kowalski- lengyel fogoly

Wallenberg mellette ült egyszer egy rabszállító vonaton

1951

Abraham Kalinski lengyel tiszt ( Izraelbe emigrált)

David Vendrovsky, a zsidó regényíró mesélt neki arról, hogy Wallenberggel volt egy cellában, s hogy  RW. érdekes és szimpatikus volt.

1951

Abraham Kalinski – egy rabtársától szerzett információ

Megtudta, hogy a híres svéd ott raboskodik. Úgy írták le neki, mint „egy nemes és naív svéd, aki nem érti, miért vádolják kémkedéssel.”.

1952.december 12.

Rudolf-Hendrich-Winter von Schwab, német hadifogoly.

Azt mondja, ő egy svéd. És hogy 1945-ben, a háború végén ítélték el titkos, Moszkvából érkező ítélettel, fellebbezés lehetősége nélkül ( Saotschno.)

1953

Gulag szigetcsoport című regényében ír az esetről

Volt egy svéd fogolytársa. Fiatal volt, szőke, fehérbőrű. Évekig egy Moszkva melletti kastélyban volt fogságban, Abakumov maga olvasta fel neki az ítéletet: 25 év kémkedésért az 58. cikkely alapján. Az apja milliárdos, s mindneki ismeri őket Svédországban. Eric Andersennek hívták.

1953. szeptember közepe

Rudolf-Hendrich-Winter von Schwab

Találkozott Wallenberggel, aki azt mesélte neki, hogy megműtötték, (Magnitka?) –  és jó jel, hogy nem halt meg a műtét közben.

Dél-Urál, acélgyártó körzet.

1953

Gennagyij Kuprianov tábornok

Három hetet töltöttek együtt a vagonban. Mindketten elmesélték a másiknak történetüket.

1953 tele

Abraham Kalinski

Látta a börtönudvaron, tornagyakorlatokat végezni, egyedül. többször

1955.január

Abraham Kalinski

Látta.Ugyanazon a vonaton voltak.

1955

Kuprianov

Látta.Vladimirba mentek

1955

Kuprianov

Találkozott vele

1955 január /február

Otto Schoggl, osztrák hadifogoly

 A Vladimir II-es korpuszában egy éjszakára egy cellában volt Wallenberggel, aki azt mondta, éveket töltött magánzárkában.  S ha szabadul, keressen valami svéd diplomáciai missziót, s mondja el, hogy találkoztak. Vagy ha nem emlékszik a nevére, mondja azt, hogy „egy svéd Budapestről. Tudni fogják, kire gondol.”

1955

Adatközlő mutatott egy fotót, egy kórusról. Az egyik kórustagról egy pap, akitől adatközlő a fotót kapta, azt mondta, hogy Wallenbergis –  Balti népdalokat énekeltek.

1956

Kuprianov

Találkozott vele a börtön fogorvosánál, de nem tudtak beszélni – az orvosok kihajtották őt a váróból, amikor meglátták, hogy Wallenberg is ott van.

1956

Kalinski

Cellatársa lett egy grúz szociáldemokratának, Simon Gogoberidze-nek, aki azt mondta, cellatársa volt Wallenbergnek.

1950-es évek

Kalinski

Kalinski megtudta, hogy Wallenberget a 23-as cellában tartják fogva. Egy ízben a folyosón fürdőbe menet találkozott vele, de nem szólhattak egymáshoz.

1956

Egy német. Müller ?

Gogoberidze cellatársa. Ő mondja neki, hogy Wallenberg évekig magánzárkában volt 1956 előtt. És hogy Erlander látogatásakor egy börtönhivatalnok azt mondta „ sokat kell keresniük, hogy megtalálják.”

1956

Rehemkampf – egy német hadifogoly

Ugyanezt mondja el

1959. március

Kalinski

Levelet írt jiddisül a nővérének Haifába. Említett egy svédet.

1959  október

Kalinski

újabb levele nővéréhez, ezúttal lengyelül. „Rajtam kívül nem maradt más külföldi a börtönben, csak egy olasz és egy svéd, aki sok zsidót megmentett a háború alatt Romániában.”

1961

Egy szovjet disszidens, Uri Belov

1961-ben Wallenberg éhségsztrájkba fogott a Butyrkában, ezért átvitték egy pszichiátriára.

1961. január 27

Aleksander Miashnikov Nanna Schwartz svéd orvosnőnek egy Moszkvai konferencián.

„az ember, akiről érdeklődik, elmegyógyintézetben van.” Ő maga is vizsgálta már. – ezt a kijelentést aztán később folyamatosan tagadta. 1965-ben váratlanul halt meg – szívrohamban.

1962

Efim Moshinsky,

Izraelben élő szovjet emigráns, korábbi KGB tiszt

Wrangel szigetén látta Wallenberget, több  más titkosan kezelt foglyok között

1963 eleje

Greville

Wynne egy leleplezett angol kém

Egy napon, amikor a szűk, kalitka szerű liftben a tetőre vittek magán sétára, hallott egy másik kalitkát jönni az ellenkező  irányból. Amint nyílt az ajtó, hallott egy hangot, „Taxi!”. Az adott körülmények között ez a humor eléggé meglepte. Öt nappal később, amikor ez megint megtörtént, átkiabált.”Amerikai vagy?” És a hang válaszolt: „Nem, svéd.”

1975

Jan Kaplan egy moszkvai stúdió igazgatója, aki 18 hónapot töltött börtönben (nyugati valutával seftelt.) 4 évre ítélték,18 hónapot töltött le

„nem voltak olyan rosszak a börtönviszonyok, találkoztam egy svéddel a börtönkórházban, aki harminc éve itt van, és jól nézett ki.”

1978

Conid Lubarsky – egy fiatal, Münchenben élő szovjet disszidens

Egy öreg svédet tartottak ott, aki régen, talán a világháború óta fogságban volt, nagyon rossz fizikai állapotban. Nem tudják a nevét.

1978 május 1.

Anonimitást kérő fiatal szovjet zsidó emigráns, aki Izraelben él

Összejövetel egy öreg KGB ügynöknél Moszkvában. Az öreg jó sok vodka után ezt mondta: „. Van egy svédem, aki harminc éve van a Lubjankában.”

1986

Mosinszkij

Volt KGB-s barátai segítségével leveleket kapott Wallenbergtől, akit egy ideig elmegyógyintézetben tartottak, majd munkatáborba küldték  Krasznojarszkba

1987

Irvin Cotler, jogi professzor, McGill Egyetem

Wallenberg  még életben volt Moszkvától nem messze, álnéven, börtönben, ezt adatközlő a Helsinki Bizottság tagjaként hallotta Moszkvában.